15.rész : Mindig jól jön egy igaz barát.

Itt is van az új rész kedves olvasóim!:) Köszönöm hogy olvassátok ,remélem tetszeni fognak az elkövetkezendő részek! További szép  napot mindenkinek!:))

 
Nem bírtam magamban tartani hogy összevesztem Rosa-val .Valakinek muszáj ezt elmondanom.
 Sírva hívtam fel Jay-t , mondta hogy épp a srácokkal stúdióban van de azonnal indul és hazajön. 
Persze én hülye el is felejtettem , pedig tegnap vagy 8x elmondták hogy ma stúdióznak, próbáltam lebeszélni Jayt hogy maradjon csak, de nem lehetett. Mekkora barom vagyok most miattam szakította meg a stúdiózást az egész Wanted , amit tegnap este mondtam Rosanak hogy bárcsak soha ne ismertük volna meg a fiúkat tényleg jobb lenne,mármint nekik biztosan.
 Csöngettek, ki más lenne az mint Jay . Kinyitottam az ajtót, meglátta a könnyeket az arcomon , egyből átölelt és nem szólt semmit.Megfogta a kezem és leültünk a kanapéra.
- Amira, mi baj? Mi történt?-kérdezte aggódva Jay.
- Tudod,tegnap összevesztem Rosaval egy jelentéktelen dolgon,  és ő nagyon megharagudott rám, mikor én nem mondtam semmi rosszat csak az őszintét .Rosanak ez nem tetszett és leordította fejem, ezután én sem bírtam és már mind a ketten kiabáltunk a másikkal.Olyanokat vágtunk egymás fejéhez amit soha sem tennénk. Voltak már vitáink de ennyire durvák még soha. Fogta magát és kirohant az ajtón és azt mondta soha többet nem akar látni.A könnyeimtől nem tudtam többet mondani , egy szó sem jött ki a számon csak sírni tudtam.
- Gyere ide, nyugodj meg, rendben? Majd kibékültök, ebben biztos vagyok.-ölelt meg Jay ,majd a vállára hajtotta a fejem mikor újra zokogni kezdtem.
- De mi már nem békülünk ki, soha! Jay, annyiszor hibáztam már!
-Állj  fel , menjünk sétáljunk egy kicsit,az jót fog tenni most neked!-mosolygott rám Jay.
Bólintottam majd hozta is  a kabátjainkat .
Elindultunk a Hyde park felé. -Még mindig nehézkesen megy a járás ezért belekapaszkodtam Jay karjába.-
Végig beszéltük  az oda vezető utat, ami igazán jót tett a lelkemnek..
- Jay!Ne haragudj hogy meg zavartam a stúdiózást a fiúk most biztos nagyon haragudhatnak rám !
- Ugyan ez nem a te gondod! Ha van valami veled onnantól kezdve nem tud más érdekelni,mert te vagy a legfontosabb számomra.-elhalkult,és mélyen a szemembe nézett.
-Komolyan?-kérdeztem meglepődve, szipogó hangon.
- Persze, hiszen te vagy a legjobb barátom, sőt talán több is annál.
- Talán több is?-meglepődtem, majd  mélyen a gyönyörű kék szemeibe néztem és automatikusan mosolyogtam, mivel én is ugyan így érzek iránta már egy ideje.
- Igen. Amira én  úgy érzem szeretlek téged,csak nem voltam elég bátor, hogy ezt bevalljam neked és magamnak.
 - Jay tudod,van valami amit én is magamba tartok , egy jó  ideje.Én is így érzek irántad ,de nem akartam elrontani ezt a fantasztikus barátságot ,ezzel az érzéssel .Ezért inkább magamba fojtottam.
- Ez igaz?-kérdezte meglepődve majd elmosolyodott.
- Igen - ahogy kimondtam már hajolt is közelebb hozzám,megfogta az arcom és  mélyen a szemembe nézett, és csak mosolygott rám .
Majdnem össze értek ajkaink ,de hirtelen eleredt az eső amin mind a ketten nevetünk,majd egyszerre megjegyeztük -igen ez a mi formánk-
Jay levette a kabátját a fejünk fölé tartotta , megfogta a kezem és elkezdtünk sétálni hazafele a zuhogó esőben.....

Elég furcsa érzés volt ezek után együtt otthon lenni Jay-el , még mindig úgy nézek rá mint legjobb barátom, de vonzódok is hozzá mint egy igazi férfi.
Elgondolkodtam azon hogy vajon jó hatással vagyok e a fiúkra. Úgy érzem nem.
Jay ma az én kis piti ügyeim miatt hagyta ott a próbát.
Ezért nem tudtak készülni a 2 hét múlva induló koncert sorozatukra. 
Persze a fiúk nem szóltak egy rossz szót se ,de én legbelül érzem hogy haragszanak rám.És pár órával ezelőtt mi volt?- majdnem csókolóztam a legjobb barátommal, mint  kiderült mindketten többet érzünk egymást iránt szimpla barátságnál. A legjobb barátnőmmel összevesztem egy igen kis apróságon.
 Félek hogy elrontottam mindent, már ott amikor beleegyeztem hogy ide költözzünk, ott hogy ennyire megszerettem Jay-t és a családját.
Mindenért én vagyok a hibás! Jobb lenne ha nem léteznék számukra. A gondolataim nem hagytak nyugodni egyre nagyobb bűntudat uralt el, már annyira fájtak ezek az érzések hogy megint elkezdtem sírni.
 Ezért fogtam magam és összepakoltam.Igen összepakoltam mindenem, és elhatároztam hogy elmegyek nem akarok senkinek a terhére lenni. Lementem a konyhába és írtam egy levelet.

- Mit csinálsz? - kérdezte idegesen Jay. 
- Úgy érzem itt az idő  hogy elmenjek és ne legyek tovább a terhetekre ! Hiszen már minden rendben a lábammal 2 hét múlva már teljesen rendben leszek és egyedük is megtudok oldani mindent. 
Köszönöm a segítséget.Imádlak! Ha te nem lettél volna én most biztosan egy rehabilitációs központban tölteném a minden napjaim. Színessé tetted az életem , a másik 4 bolonddal együtt.
 - Akkor még is miért akarsz elmenni? - lágyult meg a hangja.
- Jay nem veszed észre, hogy mi megy itt miattam? - kérdeztem vissza,már könnyeztem -A terhetekre vagyok.
- És honnan veszed, hogy a terhünkre vagy,? - kérdezte értetlenül.-most pont nem kéne elmenned,hiszen olyan érzékeny vagy, mindenen csak  sírsz és  saját magadat okolod mindenért.-Most szépen tedd le a cuccod - kivette a kezemből a bőröndjeimet .- ülj le, nyugodj meg,mert te innen nem mész sehová,hidd el senkinek sem vagy a terhére!- beszéljük meg hogy mit érzel most!
Elmondtam Jaynek mindent,mit is érzek legbelül amire a válasza egy homlokpuszi volt, majd nyugtatásképpen berakott egy kis zenét,és ittunk meleg teát.
Beszélgettünk 2 órán keresztül  arról hogy most mi legyen velünk.
 Szépen lassan álomba ringattam magam a kanapén Jay ölébe.....