Sziasztok kedves olvasóim, köszönöm hogy vagytok nekem! Köszönöm a sok kedves kommentet,bevallom nagyon hozzá nőtt a szívemhez ez a blog. Szívből írom és remélem ezt ti is értékelitek! Kellemes olvasást ! További szép napot nektek!:)
Jay szemszöge :
Úgy emlékszem hogy este a kanapén aludtunk el együtt Amirával. Most pedig nem találom sehol a házban.Felmentem a szobájába hogy megnézzem hogy visszapakolta e a szekrénybe a cuccait és a bőröndje biztos az ágya alatt lesz de nem. Nem így volt.
-A kurva életbe káromkodtam el magam hangosan -amire berohant a szobába Nathan. Na mi van haver?
Amira elment itt hagyott minket mert hogy ő csak a terhünkre van. A picsába ez mind az én hibám.
-Micsoda ??? Amira elment ,az én kis póthugicám?Ezt nem hiszem el- értetlenkedett Nath.
- Jay üljünk le és kitaláljuk hogy most mit csináljunk.
Bementünk Nathannel a szobámba majd láttam egy pappírt az asztalon az volt ráírva : az én göndörkémnek :
Jay tudom hogy amikor ezt olvasod mérges leszel rám , tudd hogy mindig is a legjobb barátod maradok és ott vagyok veled ,akkor is amikor nem látsz engem én ott leszek! Ezt hidd el!Most szükségem van egy kis időre hogy egyedül legyek a gondolataimmal. Nem azért mentem el mert magamat okolom mindenért és nem is miattad ! ÉRTED? Ezt vésd jól a buksidba, szeretek mindenkit ! Ígérem eljön az az idő amikor minden a régi lesz! Csak kérlek vigyázz magadra , ne igyál sokat, és csak szép lányokat engedj be az ágyadba! Ez parancs! Vigyázz Rosara ,Nathre Shannonra és a többiekre, hiszen mind nagyon fontosak vagytok nekem! Kérlek egy darabig ne keressetek, szükségem van egy kis időre, egyedül létre , és gondolkodásra. Szeretlek titeket és nem sokára találkozunk!
Nem szégyenlem de a levelén kicsit meghatódtam és megkönnyeztem .
Nathan ezt észre vette ezért átkarolta a vállam.
-Hiányzik ez a lány, már most , mintha a másik felemet vesztettem volna el-ekkor betoppant drágalátos Rosa.
- Helo srácok, mi a helyzet?-kérdezte mosolyogva.
- Mi a helyzet , még van pofád ezt kérdezni komolyan?- vágtam a fejéhez, amint kimondtam meg is bántam ,mivel a düh vezérelt.
- Haver nyugodj le , és szépen beszéljük meg.- csillapítót Nathan.
- Amirához jöttem , ő hol van?- kérdezősködött Rosa
- Pont én is ezt akartam kérdezni tőled, esetleg valami ötlet hogy hova mehetett?- húztam fel a szemöldököm.
- Kérlek szépen édes, ez egy nagyon jó kérdés gyere ülj le mellém.- felelt neki Nathan.
- Állj, állj, és állj. Mi az hogy drágám? És mi volt ez a gyengéd csók ?- ááh, így már mindent értek. - elegem van mindenkiből és ebből a felfordulásból- felrohantam a szobámba és én is pakolni kezdtem.
Azt nem tudom hol lehet Amira , de bárhol is van én megtalálom. Fogom magam és utána megyek. Én nem bírom ki nélküle ezt az állatkertet. Ezek is ketten titokban enyelegnek,de az hogy még ezt, én Nathan legjobb barátja se tudja. Ebben a pillanatban teljesen megértettem mit érez Amira.Csörgött a telefonom , olyan gyorsasággal rohantam le a lépcsőn mint még soha , szerintem Usain Boltot is leelőztem volna 100 gyorson. De nem nem ő hívott, pedig reméltem hogy Amira az. A testvérem Tom volt az, kinyomtam mert most senkivel sincs kedvem beszélgetni. Vissza mentem a szobámba és bepakoltam a maradék cuccomat a bőröndömbe és elindultam , azt még én se tudom hogy merre de jó messze innen az biztos....
Imádom! *-* Hamar folytatást! :)
VálaszTörlésilyesmi dolog velem is fordult elo es tudom ilyenkor mit erez az ember... :D de van esely arra , hogy mar ma uj reszt raksz fel? *-* nagyon kivancs vagyok a folytatasra :)
VálaszTörlés