Köszönetnyilvánítás!

Sziasztok kedves olvasóim! A blogom eléggé ellaposodott , ezért arra gondoltam itt a vége.
Szerettem volna nagyon sok váratlan fordulatot , helyzetet, de úgy érzem azok akik eddig olvasták ,egy bizonyos vita miatt biztosan nem fogják tovább olvasni. Sajnálom én is bolond voltam. De minden okkal történik,biztosan meg van ennek is az oka. Akartam folytatni ezt a blogot úgy hogy egy másik blogból tudtátok volna meg ennek a végét és történését, de nem tudom olvasná e valaki. Köszönöm azoknak akik eddig velem tartottak. Nagyon fog hiányozni ez a blog,mellette a drága állandó olvasóim és kommentelőim.Köszönöm nektek a sok-sok bátorítást és kedvességet. Hiányozni fogtok. Kívánom mindenkinek aki blogot ír,és annak is aki nem Legyetek nagyon sikeresek az életben! Mindenre képesek vagytok,bármit eltudtok érni amit csak akartok, a legfontosabb hogy higgyetek saját magatokban! :)) 

2.fejezet : 1.rész : Váratlan hívás.

Elérkeztünk ide is a 2.fejezethez. Köszönöm azoknak akik végig velem voltak az egész 1.fejezet alatt, és azoknak is akik most kapcsolódtak be.Néha elgondolkoztam azon miért is írom a blogom, rájöttem hogy miattatok és amiatt mert amikor írok teljesen kikapcsolok, mintha máshol lennék.Ez fantasztikus érzés. Ezért is folytatom ,remélem továbbra is velem tartotok. Sokat számít a véleményetek , ezért ha tehetitek valamilyen módon fejtsétek ki  a tetszéseteket vagy a nem tetszéseteket , mert érdekel! Köszönöm nektek!:)

Max szemszöge : 


 Most tudtam meg hogy Amira elment, pedig az esett több mint egy hónapja történt,de az okát nem mondták el a srácok. Annyira sajnálom, ő volt nekem az a lány aki mindig mosolyt tudott csalni az arcomra ,még a legrosszabb napjaimon is. Akinek mindent elmondhattam ami csak a szívemet nyomta, mindig meghallgatott és mindenre volt egy okos biztató tanácsa. Neki köszönhetem hogy újra a régi vagyok, annyi mindent el szeretnék neki újságolni .
-Haloooo?- szólt bele a telefonba.
- Amira el se hiszem hogy felvetted Max vagyok.Mi újság veled? Hiányzol már, a hatalmas lelkifröccseid főleg!
- Maaaax, olyan jó hallani a hangod végre! 2 nap is kevés lenne, annyi minden történt velem az elmúlt egy és fél hónapban. Képzeld jelenleg Los Angelesben élek anyuval. Utazók vele mindenfele amerre csak ő megy.
Éppen egy turnén stylist egy remek bandánál, meséltem nekik rólatok és azt mondták ismernek titeket és jóban vagytok.
- Kik is ők?-kérdeztem lepődötten .
- Big Time Rush! 1 hét van hátra a turnéjukból , én nagyon élvezem ezt a folyamatos pörgést .Éppen itt van velem 3 napja Shannon ,ami azért meglepő mert senki sem tudta anyunk kívül hol vagyok. Persze most már te is tudod.Nagyon élvezem az új életem. Lehet itt fogok letelepedni. Van már munkám is ,a srácok összes koncertjén megörökítem a legjobb pillanatokat.- Amira hangján hallatszott mennyire boldog.
- Igen , ők tényleg jó srácok. Azért remélem nem cserélsz le minket rájuk! A munka pedig fantasztikus hiszen mindig imádtál fényképezni, emlékszem megörökítettél szinte minden egyes pillanatot. Örülök hogy minden rendben van veled és boldog vagy!Itthon a többieknek nagyon hiányzol és aggódnak érted. Kérlek legalább csak hívd fel őket és tudasd velük hogy minden rendben van veled.
- Látod Max te is tudsz az embernek fantasztikus tanácsokkal szolgálni! Megfogadom a tanácsod és még ma felhívom őket!Köszönöm igazán jó barát vagy. De én eleget beszéltem már! Te jössz mi van veled?Mindent tudni akarok!!!-izgatottan mondta Amira.
- Képzeld teljesen más lettem, megváltoztam és lenyugodtam . Mind ezt egy fantasztikus lánynak köszönthetem akibe beleszerettem.A neve pedig Valerie.
-iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii- síkitott a fülembe.
- Áúúúúcs, azért megsüketülni nem akarok- együtt nevettünk
- Max ez fantasztikus, annyira boldog vagyok, hogy boldog vagy!Most úgy megölelnélek!Telefonos ölelés, tárd ki karod- hallatszott Amira hangján , tényleg örül a boldogságomnak, és ez nagyon jól esett.
- óóóó, bszki már ennyi az idő? Most mennem kell, mert én megyek érte a munka helyére ,ígérem még hívlak. - légy jó, de néha rossz kislány.
- Alíg várom hogy újra beszéljünk , vigyázz magadra Max! Imádlak, szió.


Amira szemszöge :

El se hiszem hogy Max felhívott nagyon feldobódtam . Nagyon boldog vagyok hogy végre rátalált a nagy szerelem. Remélem sokáig fog tartani a kapcsolatuk Valerievel. Én is teljesen új életet kezdtem itt Amerikában. Randizgatok és rengeteget bulizok. Végre tényleg olyan az életem mint egy átlagos 18 éves lánynak. Persze emellett nagyon sokat gondolok az angliai kis  családomra és végre úgy érzem ideje beszélgetnem velük. Már nem rágódom a múlton mivel elmúlt. Örülök hogy a legjobb barátnőm és a 'bátyuskám' boldogok együtt. Jayről nem tudok semmit ,de ahogy én őt ismerem biztosan nem magányos drága göndörkém. Shannon is sokat mesélt az otthoni változásokról. Mind az 5 fiú éli a saját életét és csak a stúdióban találkoznak persze azért időnként csinálnak közös programokat ,de mindenki elvan a saját párjával. Jaynek az utóbbi időben állítólag alkalmi barátnői voltak, akik kihasználták hogy hírességgel van dolguk.Milyen undorítóak. Tehát ő sajnos még nem találta meg az igazit.
- Majd annak is eljön az ideje.- mosolyogva mondtam Shannonnak. - olyan boldog vagyok hogy itt vagy velem-öleltem olyan szorosan amilyen szorosan csak tudtam.
- Még én milyen boldog vagyok hogy itt lehetek veled, látom hogy boldog vagy és minden rendben . Hiányozni fogsz remélem minél előbb találkozunk .-most mennem kell mert 2 óra múlva indul a gépem haza.-Szeretlek drágasáág!
- Shannon ne sirass meg folyton, imádlak nagyon és igen hamarosan találkozunk!
- Nagy öleléééééééééééés!- kiáltottuk egyszerre.
Szia Shannon- integettem neki, és néztem ahogy elhajt vele a taxi.


-Kicsim , hol vagy? - itt vagyok kint, szipogtam.
- Mi a baj édesem , te meg miért sírsz ? - aggódott anya .
- Minden rendben  , csak hiányoznak a többiek, nagyon!-öleltem jó szorosan anyut.
- Ashleeeeeeey, rohant ki a négy idióta BTR tag.Jól vettük fel ezeket?- mutogattak a felsőjükre, olyan viccesen adták magukat elő ,hogy én is nevettem rajtuk, belőlük mindig árad a jó kedv és a vidámság. Mindig mosolyt csalnak az arcomra.
- Jóól Carlos, tökéletesen mutat rajtatok srácok.- nevetett egy nagyot anyu.
- Amira, minden rendben ? - kérdezték egyszerre.
- Most hogy itt vagytok bolondok, így már minden.- mosolyogtam rájuk.
- Remek! Csoportoooooos öleléééés.- kiáltották.

Mindenki készen állt az utolsó előtti állomásukra. Remek este volt. A srácok remek showt csináltak.
Holnap után lesz a turné záró koncert. Nagyon izgatottak vagyunk.Fergeteges bulit akarnak csapni a koncert után aminek az elő készületére engem kértek meg. Holnap a pihenőnapom helyett szervezhetem az ő magán bulijukat. De nem baj , örömmel teszem, ha ezek a srácokat nem ismerem meg valószínűleg depressziós lennék. Ők áttudtak segíteni a nehéz idő szakon.


Elvonultam a szobámba ,arra a nyugis helyre ahol senki sem zavar, gondoltam fel hívom göndörkémet.

- Igen, ki az ?-szólt bele egy női hang.
- Jay-t keresem , esetleg ott van?
- Most sajnos nem tudom adni, túl elfoglalt.-válaszolta a női hang és letette a telefont .......

17.rész : Kezdet és vég.

Kedves, drága olvasóim! Köszönöm hogy vagytok nekem!:) Annyira örülök hogy már 4 feliratkozó van a blogomon:)Hoztam egy rövidke részt nektek!Mostanában kevés a visszajelzés hogy milyen a blogom, pedig annyi ötletem van a későbbiekre. Hamarosan jön az új rész,lehet minél eljön;)

Míg vártam a taxit írtam Amirának egy smst.

 - Hol vagy most?
 - Elég messze.-jött is a válasz 2 perc múlva.
 - Kérlek Amira mondd meg hogy hol vagy , utánad akarok  menni  hiszen imádlak, és én sem bírom ezt az egészet. Már értek mindent miért mentél el.
 - Jay, én is imádlak. És nem miattad mentem el, mint írtam pihenésre és gondolkozásra van szükségem.Kérlek szépen értsd meg, ígérem hamarosan találkozunk.

Amira lerázott, nem akar látni egy darabig, remek. Vajon hol lehet ? Még csak 1 napja hogy elment ,de már most hiányoznak a közös örültségeink.
 Éppen szálltam volna be a taxiba mikor Nathan utánam szólt
- Jay kérlek ne menj el az óriási csapás lenne ,ha most te is itt hagynál, gyere be  kérlek beszéljük meg és találjunk ki mit csináljunk hogy Amira megbocsájtson.- rohant oda,vagy ezerszer bocsánatot kért mindenért és olyan szorosan ölelt ,azt hittem megfulladok.
- Elééég már, még élni szeretnék pár évet.- vettem kicsit viccesre a figurát, mivel nagyon feszült volt a hangulat.

Vissza mentünk a házba, most hogy jobban átgondoltam, igaza van Nathannek, nem lenne okos ötlet elmenni, mivel a düh és a szomorúság vezérelt hogy elinduljak.
Természetesen Nathannel kibékültünk és elmondta hogy mennyire ludasnak érzi magát az egészben, de nem tudd parancsolni az érzéseinek ami miatt ez az egész volt. 
Szerintem elég bolond mert nem amiatt történt ez az egész mert ő beleszeretett Rosaba, hanem azért mert Amirának rosszul esett hogy hetente kb egyszer néztek rá. Neki az hiányzott, ami régen volt. Pluszba még az is közbejött hogy Shannon is elköltözött Tommal és ő se tudta olyan sűrűn látogatni, nagyon nehéz lehetett ez Amiranak, nem nagyon tudott ezzel mit kezdeni és ezért ment el.  Én ezt a dolgot így látom.
Nathan is belátta , többet kellet volna törődniük a pici pót hugicájával.
Miután mindent tisztáztunk , bementem a konyhába csináltam egy teát, majd felmentem a szobámba ,pihenni  egy nagyot.Álmomat valaki kopogása zavarta meg. Felültem az ágyon majd kómásan szóltam hogy nyitva van.

-Jay,beszélhetünk?-jött be a szobámba Rosa.
- Persze ,gyere csak! Én először is annyit szeretnék mondani ,sajnálom amit az előbb tettem.Gyere ülj le mellém -mutattam a mellettem lévő helyre.
- Tudod milyen rossz érzésem van , elüldöztem a legjobb barátnőmet, hazudtam neki, ordibáltam vele, nagyon megbántam, nem tudom mi volt velem.Talán a sok vizsga miatt a stressz ezt hozta ki belőlem, és ezért voltam sokat Nathel mert mikor vele vagyok nem gondolok a sulira a vizsgákra , nem stresszelek .Nathan teljesen kikapcsolja az agyam,mintha semmi gondom nem lenne.Tudom hogy Amira is ilyen hatással van rám, és sajnos nem jöttem rá időben, hogy több időt kéne a barátnőmmel töltenem,azzal aki mindig mellettem volt,bármiben számíthattam rá. Remélem egyszer megbocsát. Mindenben  hibás vagyok.Most döbbentem rá igazán mim volt, volt egy tökéletes barátságom és én elszúrtam. Meg oldhattam volna úgy is hogy mindkettőjükkel ugyan annyit vagyok. Bevallom elvakított a szerelem, igen kimondtam szeretem Nathan-t, boldog vagyok mellette. -Rosa alig bírta végig mondani mert patakban folytak a könnyei. Tényleg látszik rajta mennyire megbánta ezt az egészet.
- Shhh... nyugi Rosa, én biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz, mivel a ti barátságotok nagyon erős.Hidd el Amira tudja hogy mennyire szereted őt, és ő  is ugyan így szeret. Most nagyot nőttél a szememben. Boldogsággal tölt el hogy ilyen csodásan beszélsz Nathanről. Remélem boldogak lesztek nagyon sokáig.- most láttam igazán Rosan mennyire fontos neki Amira és Nath is.
- Köszönöm Jay , igazán kedves vagy ,hogy meghallgattál és kiönthettem valakinek a szívem.
- Bármikor !-kedvesség képen még elejtettem egy halvány mosolyt.


Amira szemszöge : 

Már a repülőn ültem amikor Jay írta nekem az smst. Nagyon jól esik , nagyon hiányzik már most. Bevallom kicsit megbántam hogy eljöttem, de úgy érzem mindenkinek jobb lesz egy kis szünet. Anyához megyek Amerikába.Megkértem hogy ne mondja el a fiúknak, hiszen tudom hogy úgy is keresni fogják.
Már úton vagyok a szállodájához , szerencsére ma nem dolgozik így vele tölthetem az egész napot.
Los Angeles teljesen más mint London, te jóóóó ég , ez a hely egyszerűen fantasztikus. Még csak 3 órája vagyok itt , de már is beleszerettem. Az élet arról szól hogy az ember megtalálja a helyes utat, lehet hogy én most pont azon vagyok, és nem véletlen hogy itt kötöttem ki ? Ki tudja, lehet hogy ez egy teljesen új élet kezdetét jelenti ..................

16.rész : Valami megváltozott.

Sziasztok kedves olvasóim, köszönöm hogy vagytok nekem! Köszönöm a sok kedves kommentet,bevallom nagyon hozzá nőtt a szívemhez ez a blog. Szívből írom és remélem ezt ti is értékelitek! Kellemes olvasást ! További szép napot nektek!:)

Jay szemszöge :

Úgy emlékszem hogy este a kanapén aludtunk el együtt Amirával. Most pedig nem találom sehol a házban.Felmentem a szobájába hogy megnézzem hogy visszapakolta e a szekrénybe a cuccait és a bőröndje biztos az ágya alatt lesz de nem. Nem így volt. 
-A kurva életbe káromkodtam el magam hangosan -amire berohant a szobába Nathan. Na mi van haver? 
Amira elment itt hagyott minket mert hogy ő csak a terhünkre van. A picsába ez mind az én hibám. 
-Micsoda ??? Amira elment ,az én kis póthugicám?Ezt nem hiszem el- értetlenkedett Nath.  
- Jay üljünk le és kitaláljuk hogy most mit csináljunk. 
Bementünk Nathannel a szobámba majd láttam egy pappírt az asztalon az  volt ráírva : az én göndörkémnek :
Jay tudom hogy amikor ezt olvasod mérges leszel rám , tudd hogy mindig is a legjobb barátod maradok és ott vagyok veled ,akkor is amikor nem látsz engem én ott leszek! Ezt hidd el!Most szükségem van egy kis időre hogy egyedül legyek a gondolataimmal. Nem azért mentem el mert magamat okolom mindenért és nem is miattad ! ÉRTED? Ezt vésd jól a buksidba, szeretek mindenkit ! Ígérem eljön az az idő amikor minden a régi lesz! Csak kérlek vigyázz magadra  , ne igyál sokat, és csak szép lányokat engedj be az ágyadba! Ez parancs! Vigyázz Rosara ,Nathre Shannonra és a többiekre, hiszen mind nagyon fontosak vagytok nekem! Kérlek egy darabig ne keressetek, szükségem van egy kis időre, egyedül létre , és gondolkodásra. Szeretlek titeket és nem sokára találkozunk!
 

Nem szégyenlem de a levelén kicsit meghatódtam és megkönnyeztem .
Nathan ezt észre vette ezért átkarolta a vállam.
-Hiányzik ez a lány, már most , mintha a másik felemet vesztettem volna el-ekkor betoppant drágalátos Rosa.
- Helo srácok, mi a helyzet?-kérdezte mosolyogva.
- Mi a helyzet , még van pofád ezt kérdezni komolyan?- vágtam a fejéhez, amint kimondtam meg is bántam ,mivel a düh vezérelt.
- Haver nyugodj le  , és szépen beszéljük meg.- csillapítót Nathan.
- Amirához jöttem  , ő hol van?- kérdezősködött Rosa
- Pont én is ezt akartam kérdezni tőled, esetleg valami ötlet hogy hova mehetett?- húztam fel a szemöldököm.
- Kérlek szépen édes, ez egy nagyon jó kérdés gyere ülj le mellém.- felelt neki Nathan.
 - Állj, állj, és állj. Mi az hogy drágám? És mi volt ez a gyengéd csók ?- ááh, így már mindent értek. - elegem van mindenkiből és ebből a felfordulásból- felrohantam a szobámba és én is pakolni kezdtem. 

Azt nem tudom hol lehet Amira , de bárhol is van én megtalálom. Fogom magam és utána megyek. Én  nem bírom ki nélküle ezt az állatkertet. Ezek is ketten titokban enyelegnek,de az  hogy még ezt,  én Nathan legjobb barátja se tudja. Ebben a pillanatban teljesen megértettem mit érez Amira.Csörgött a telefonom , olyan gyorsasággal rohantam le a lépcsőn mint még soha , szerintem Usain Boltot is leelőztem volna 100 gyorson. De nem nem ő hívott, pedig reméltem hogy Amira az. A testvérem Tom volt az, kinyomtam mert most senkivel sincs kedvem beszélgetni. Vissza mentem a szobámba és bepakoltam a maradék cuccomat a bőröndömbe és elindultam , azt még én se tudom hogy merre de jó messze innen az biztos....      

15.rész : Mindig jól jön egy igaz barát.

Itt is van az új rész kedves olvasóim!:) Köszönöm hogy olvassátok ,remélem tetszeni fognak az elkövetkezendő részek! További szép  napot mindenkinek!:))

 
Nem bírtam magamban tartani hogy összevesztem Rosa-val .Valakinek muszáj ezt elmondanom.
 Sírva hívtam fel Jay-t , mondta hogy épp a srácokkal stúdióban van de azonnal indul és hazajön. 
Persze én hülye el is felejtettem , pedig tegnap vagy 8x elmondták hogy ma stúdióznak, próbáltam lebeszélni Jayt hogy maradjon csak, de nem lehetett. Mekkora barom vagyok most miattam szakította meg a stúdiózást az egész Wanted , amit tegnap este mondtam Rosanak hogy bárcsak soha ne ismertük volna meg a fiúkat tényleg jobb lenne,mármint nekik biztosan.
 Csöngettek, ki más lenne az mint Jay . Kinyitottam az ajtót, meglátta a könnyeket az arcomon , egyből átölelt és nem szólt semmit.Megfogta a kezem és leültünk a kanapéra.
- Amira, mi baj? Mi történt?-kérdezte aggódva Jay.
- Tudod,tegnap összevesztem Rosaval egy jelentéktelen dolgon,  és ő nagyon megharagudott rám, mikor én nem mondtam semmi rosszat csak az őszintét .Rosanak ez nem tetszett és leordította fejem, ezután én sem bírtam és már mind a ketten kiabáltunk a másikkal.Olyanokat vágtunk egymás fejéhez amit soha sem tennénk. Voltak már vitáink de ennyire durvák még soha. Fogta magát és kirohant az ajtón és azt mondta soha többet nem akar látni.A könnyeimtől nem tudtam többet mondani , egy szó sem jött ki a számon csak sírni tudtam.
- Gyere ide, nyugodj meg, rendben? Majd kibékültök, ebben biztos vagyok.-ölelt meg Jay ,majd a vállára hajtotta a fejem mikor újra zokogni kezdtem.
- De mi már nem békülünk ki, soha! Jay, annyiszor hibáztam már!
-Állj  fel , menjünk sétáljunk egy kicsit,az jót fog tenni most neked!-mosolygott rám Jay.
Bólintottam majd hozta is  a kabátjainkat .
Elindultunk a Hyde park felé. -Még mindig nehézkesen megy a járás ezért belekapaszkodtam Jay karjába.-
Végig beszéltük  az oda vezető utat, ami igazán jót tett a lelkemnek..
- Jay!Ne haragudj hogy meg zavartam a stúdiózást a fiúk most biztos nagyon haragudhatnak rám !
- Ugyan ez nem a te gondod! Ha van valami veled onnantól kezdve nem tud más érdekelni,mert te vagy a legfontosabb számomra.-elhalkult,és mélyen a szemembe nézett.
-Komolyan?-kérdeztem meglepődve, szipogó hangon.
- Persze, hiszen te vagy a legjobb barátom, sőt talán több is annál.
- Talán több is?-meglepődtem, majd  mélyen a gyönyörű kék szemeibe néztem és automatikusan mosolyogtam, mivel én is ugyan így érzek iránta már egy ideje.
- Igen. Amira én  úgy érzem szeretlek téged,csak nem voltam elég bátor, hogy ezt bevalljam neked és magamnak.
 - Jay tudod,van valami amit én is magamba tartok , egy jó  ideje.Én is így érzek irántad ,de nem akartam elrontani ezt a fantasztikus barátságot ,ezzel az érzéssel .Ezért inkább magamba fojtottam.
- Ez igaz?-kérdezte meglepődve majd elmosolyodott.
- Igen - ahogy kimondtam már hajolt is közelebb hozzám,megfogta az arcom és  mélyen a szemembe nézett, és csak mosolygott rám .
Majdnem össze értek ajkaink ,de hirtelen eleredt az eső amin mind a ketten nevetünk,majd egyszerre megjegyeztük -igen ez a mi formánk-
Jay levette a kabátját a fejünk fölé tartotta , megfogta a kezem és elkezdtünk sétálni hazafele a zuhogó esőben.....

Elég furcsa érzés volt ezek után együtt otthon lenni Jay-el , még mindig úgy nézek rá mint legjobb barátom, de vonzódok is hozzá mint egy igazi férfi.
Elgondolkodtam azon hogy vajon jó hatással vagyok e a fiúkra. Úgy érzem nem.
Jay ma az én kis piti ügyeim miatt hagyta ott a próbát.
Ezért nem tudtak készülni a 2 hét múlva induló koncert sorozatukra. 
Persze a fiúk nem szóltak egy rossz szót se ,de én legbelül érzem hogy haragszanak rám.És pár órával ezelőtt mi volt?- majdnem csókolóztam a legjobb barátommal, mint  kiderült mindketten többet érzünk egymást iránt szimpla barátságnál. A legjobb barátnőmmel összevesztem egy igen kis apróságon.
 Félek hogy elrontottam mindent, már ott amikor beleegyeztem hogy ide költözzünk, ott hogy ennyire megszerettem Jay-t és a családját.
Mindenért én vagyok a hibás! Jobb lenne ha nem léteznék számukra. A gondolataim nem hagytak nyugodni egyre nagyobb bűntudat uralt el, már annyira fájtak ezek az érzések hogy megint elkezdtem sírni.
 Ezért fogtam magam és összepakoltam.Igen összepakoltam mindenem, és elhatároztam hogy elmegyek nem akarok senkinek a terhére lenni. Lementem a konyhába és írtam egy levelet.

- Mit csinálsz? - kérdezte idegesen Jay. 
- Úgy érzem itt az idő  hogy elmenjek és ne legyek tovább a terhetekre ! Hiszen már minden rendben a lábammal 2 hét múlva már teljesen rendben leszek és egyedük is megtudok oldani mindent. 
Köszönöm a segítséget.Imádlak! Ha te nem lettél volna én most biztosan egy rehabilitációs központban tölteném a minden napjaim. Színessé tetted az életem , a másik 4 bolonddal együtt.
 - Akkor még is miért akarsz elmenni? - lágyult meg a hangja.
- Jay nem veszed észre, hogy mi megy itt miattam? - kérdeztem vissza,már könnyeztem -A terhetekre vagyok.
- És honnan veszed, hogy a terhünkre vagy,? - kérdezte értetlenül.-most pont nem kéne elmenned,hiszen olyan érzékeny vagy, mindenen csak  sírsz és  saját magadat okolod mindenért.-Most szépen tedd le a cuccod - kivette a kezemből a bőröndjeimet .- ülj le, nyugodj meg,mert te innen nem mész sehová,hidd el senkinek sem vagy a terhére!- beszéljük meg hogy mit érzel most!
Elmondtam Jaynek mindent,mit is érzek legbelül amire a válasza egy homlokpuszi volt, majd nyugtatásképpen berakott egy kis zenét,és ittunk meleg teát.
Beszélgettünk 2 órán keresztül  arról hogy most mi legyen velünk.
 Szépen lassan álomba ringattam magam a kanapén Jay ölébe.....

14.rész : Azt hittem többet jelentek neki.

Sziasztok! A most elkövetkezendő pár rész elég rövid lesz, de annál eseménydúsabb. Már előre megírtam jó pár részt, és vannak köztük hosszúak is, kérlek azért mert rövid olvassátok el,szerintem érdemes. Rengeteg izgalommal és történéssel készülök nektek! Köszönöm hogy olvassátok. Legyen szép napotok!

A jó kedvet felváltotta az ordibálás , soha nem volt ilyen csúnya vitán Rosaval mint ma este.
Rosa egyszer csak elkezdte felvinni a hangsúlyt mert megmertem kérdezni hogy most akkor mi van közte és Nath között.
A kérdésem a pontosan így szólt : - Most ugye akkor jártok a  'bátyuskámmal'? - igyekeztem édes hangsúllyal kérdezni.
A válasza nagy meglepődésemre : - Semmi közöd hozzá, és hogy hagyjuk ezt a témát mert nem szeretnék erről beszélni.- felvitte a hangsúlyt.

- Most komolyan Rosa előttem a legjobb barátnőm előtt titkolod? Ez nekem nagyon fáj.
- Arról beszélhetnénk ki mit titkol a másik előtt, te ,meg csak úgy 'véletlenül' Jayel egy ágyban kelsz fel reggel, és folyamatosan vele vagy.
- Tudod én azért vagyok folyamatosan Jay-el mert ő foglalkozott velem addig amíg rajtam volt a gipsz, meg amikor te sosem értél rám ő elfoglalt a hülyeségeivel, érdekes hogy pont te vágtad ezt a fejemhez mivel te hanyagoltál Nathan miatt. Ami egy időben nem is zavart mert örültem hogy egymásra találtatok. De miért nem lehet legalább nekem elmondani, nekem aki a legféltettebb titkaidat is tudja.Egyébként ha nagyon tudni akarod  Jay azért aludt az ágyamban mert a szüleinek is kellet egy ágy ahol alszanak. Nagyon nagyot csalódtam benned, nagyon fáj hogy így viszonyulsz hozzám. Pedig azt hittem tudod hogy bennem bármikor bízhatsz ,és hogy ennél többet jelentek neked.-itt már nem bírtam visszatartani a könnyeim .
- De miben hazudok neked Amira? Hiszen nincsen semmi különös.
- Rosa nincs semmi különös most komolyan?Miért szerintem az ha valakinek egy csókolózós kép a háttérképe egy lánnyal az már valami .De tudod mit hagyjuk , ha neked ez így jó .
- Amira szállj már le rólam  , kérlek hagyjuk .- üvöltette.
- Rosa , nem veszed észre hogy én törődök veled, azzal hogy mi van ,én csupán ezért kérdezősködöm.
- Te inkább fontoskodni akarsz. Majd ha itt van az ideje, mindent megtudsz . Már elegem van a folytonos kérdezősködésedből. - majd elrohant.

Rosa berohant a szobájába, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Én szó szerint bőgtem a kanapén összekuporodva,nagyon nagyon szeretem Rosat, és utálok vitatkozni olyanokkal akik számomra nagyon fontosak.
10 perc múlva jött le  egy táskával és az ajtó felé közeledett.

- Most meg mégis  hova mész?.-kérdeztem szipogva.
- Nathan után a keresztszüleihez.-válaszolta .ami nekem nagyon fájt.-
- Látod erről beszélek már is mész utána, nem gondolod hogy ezt meg kéne beszélnünk?
- Nem,nem gondolom én nem akarok most veled beszélni egy darabig , elegem van a folyamatos kérdezősködésedből , nem rád tartózik hogy mi van velünk.- válaszolta kegyetlenül a végét már üvöltötte, úgy hogy még egy könnyet sem ejtet. Mi előtt kiment volna az ajtón utána ordítottam :-  Bárcsak soha nem találkoztunk volna a fiúkkal, mert akkor  most nem tennénk ezt egymással.
Még utoljára visszanézett , majd beült a taxiba és elhajtott.
Talán csak én húzom fel ezen magam? Azt hittem többet ér a barátságunk.De most úgy érzem vége , soha többet nem látjuk egymást.

Ültem a kanapén és csak zokogtam, legbelül valami megváltozott. Összeomlottam. Csak ürességet érzek. Már hajnali fél 4, de még mindig nem tudok elaludni. Csak bambulok magam elé ,a könnyek csak úgy peregnek az arcomon. Nagyon fáj minden egyes gondolatom. Bárcsak itt lenne most anyu és átölelne, meg vigasztalna és biztatna hogy minden rendbe lesz. Most nem hiszem hogy ez lenne. Rosa nem tudom miért kapta fel ennyire a vizet egy ilyen kérdésen. Vagy egyáltalán miért nem akarja elmondani nekem az igazságot. Legjobb barátnők voltunk, és nekem még mindig ő a szívem csücske. Remélem ez a dolog idővel helyrejön. Már most hiányzik. Reggel 6 óra volt a gondolataim és a könnyeim végre álomba ringattak.

Rémálmom volt 4 óra múlva sírva keltem fel , éreztem ha valakit most nem ölelhetek át és nem mondhatom el mi történt  depresszióba esem. Sírástól nem láttam semmit és a remegő kezeimmel kerestem a telefonom,  mikor meglett elkezdtem tárcsázni................................

13.rész : Az életed egyik pontja amint helyrejön , a másik abban a pillanatba omlik össze.

Sziasztok itt van az új rész ami elég hosszúra sikeredett, ha esetleg van véleményetek, kritikátok kérlek írjátok le kommnetbe ! Köszönöm hogy olvassátok a blogom, remélem tetszik. Nagyon izgalmas részekkel készülök nektek! További szép estét! És még egyszer BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!:))

Reggel isteni illatra ébredtem és arra hogy valaki horkol mellettem.
- Jay te mi a jó istent keresel az én ágyamba?-megráztam kicsit hátha felébred .
- Neked is jó reggelt édes drága legjobb barátom, köszönöm ezt az igazán kedves ébresztést.-gúnyolódott Jay.
- Jó reggelt , ne haragudj de kicsit lesokkolt hogy te itt horkolsz.
- Jobban örültél volna annak, ha anyukám és apukám között ébredsz? Mivel 13-man vagyunk a házban és nincs elég ágy ezért anyuék az én szobámban aludtak, és gondoltam csak nem  haragszol meg hogy én itt alszok.- válaszolt kómásan .
- Kincsem jóóóóóó- anyu annyira meglepődött hogy nem tudta befejezni a mondatát.
- Jó reggelt anyu, tudom meglepő hogy így látsz minket de Jay csak itt aludt mert a szüleinek kellet egy ágy.-rögtön választ adtam a fel nem tett kérdésére.
- Értem drágaságaim, gyertek le mert Amira kedvencét csináltam reggelire.-mosolygott anya majd kiment.

Jay odatolta hozzám a tolókocsit ,majd kiszáguldott velem a konyhába ahol már mindenki ott volt és ette a nutellás banános palacsintát amit az én édes anyukám készít el a legjobban. Anya még a kedvenc frissítő italomat is elkészítette amiben  Lime, eper és bubis víz található .






























-Anyukám mondtam már hogy mennyire szeretlek, köszönöm ezt a csodás reggelit , és nagyon köszönöm hogy a szünetedbe ide repültél hozzánk.
-Kincsem olyan édes vagy!Ma sajnos repülök is vissza ,megkértem Nathant hogy vigyen ki a reptérre 1 óra múlva.
-Nagyon fogsz hiányozni anyu vidámsággal tölt el hogy nem sokára esküvő - miközben végig mondtam anyu odajött hogy átöleljen.
- Kicsim 2 hónap múlva az esküvőn találkozunk és utána elkezdjük a közös nagy családi életet .
- Nathan megkérhetlek hogy akkor engem is kidobsz az orvosnál?-kértem Nathant de gondolom úgy se mondd nemet.
- Én is megyek veled, hiszen megígértem hogy elkísérlek- szólt közbe Rosa.
- Ennek nagyon örülök Rosa, köszönöm nagyon jól esik.- mosolyogtam egy nagyot.
- Anyukám nagyon isteni volt ez a reggeli , nagyon jó hogy itt van mindenki aki fontos számomra! Köszönöm. Kinek mi lesz a mai programja?

Mindenki elmondta a mai programját. Max- nek randija lesz valamilyen lánnyal akiről mutogatott képeket is nekem, büszke vagyok rá hogy végre túllépet a múlton.
Jay elviszi a szüleit a kedvenc helyeire utána pedig a nem messze lakó nagymamájánál alszanak.
Josh elkíséri anyut New Yorkba és egy hétig ott marad nála.
Siva és Nareesha Tommal és Shannonal vettek egy közös lakást.Azt mondták kicsi már ez a lakás ezért gondolták hogy jobb lesz nekünk is és nekik is ha elköltöznek. Én ezt nagyon sajnálom hiszen imádom őket Shannon nagyon jó barátnőm lett. És félek hogy ez miattam van. A mostani ház a mienk marad, Nathan , Rosa , Max, Jay és én fogunk benne lakni. Olyan furcsa lesz, és üres nélkülük, de megígérték hogy egy héten tuti 3nál többször átnéznek. Megértem őket, hiszen kel nekik a nyugalom, komoly kapcsolatban élnek érthető hogy egy kicsivel nagyobb térre és magánéletre vágynak.  Már ma el is költöznek.

Bementem a szobámba hogy magamra kapjak valami viselhetőt  és induljunk a kórházba. Azt még nem tudom mit fognak a lábammal csinálni, kicsit félek de izgatott is vagyok.

- Hugikám indulhatunk?- jött be a szobámba Nath.
- Persz Nathan segítesz kérlek majd beszállni a kocsiba?-kértem a segítségét.
- Ez milyen kérdés, még szép hogy segítek.

Már ki is tolt a kocsihoz és indultunk is Rosa ült mellém anyu pedig Nath mellé az anyós ülésre.
Először kidobtuk anyut a reptérnél elbúcsúztunk majd mentünk is a kórházba .Természetesen ahogy anyu kiszállt Rosa rögtön  beült Nath mellé.

- És mi van veletek édesek?-érdeklődtem hátha végre bevallanak valamit.
- Meg vagyunk, élvezzük egymás társaságát , de nem lépjük túl a barátság határait.-felelte Rosa.
- Aha, köszönöm hogy ennyire öszinték vagytok velem...- próbáltam sértödötten mondani de nem vették az adást.
- Képzeljétek holnap reggel megyünk a stúdióba az új lemezt felvenni a srácokkal, korán reggeltől munka lesz- terelte a szót Nath.
- De jóó gratulálok ennek nagyon örülök.-tényleg boldogsággal töltött el hogy egyre sikeresebbek a fiúk.
- Ma este pedig megyek az unokatesómékhoz és szerintem náluk alszom.Jöttök csajok?
- Én nem hiszem Nathan köszönöm a meghívást.-válaszoltam, tényleg nem volt kedvem ,kifáradtam.
- Én azt hiszem maradok Amiraval drága.- válaszolt Rosa.

Azt hiszik nem tűnik fel nekem hogy együtt vannak? Mit hisznek meddig titkolhatják ezt pont előttem , és  főleg a legjobb barátnőm, aki  azt hittem mindent elmondd nekem.Most az én "bátyuskám" is próbál  becsapni. Istenem annyira kár ezért az egészért felhúznom magam.Én örülök hogy boldogok, de nem veszik észre hogy mennyire hanyagolják a régi barátaikat. Hiányoznak a nagy beszélgetéseink a semmiről Rosaval.

Végre oda értünk a kórházba és egy kicsit másra is tudok majd gondolni , nem csak erre az egészre. 

Behívtak a rendelőbe,el se hiszem azt ami ott történt vééégre levették a gipszet , mivel előbb összeforrt a csontom , csak mankóval közlekedhetek vagy úgy hogy valakiben támaszkodok. Annyira boldog voltam.
Mikor a saját lábamon sétáltam ki egy ápolót karolva Rosa és Nathan is nagyon meglepődött.Rögtön hívtam anyát , ő is nagyon örült az előbbi gyógyulásomnak .Fősuliba még mindig nem tudok eljutni sajnos de 2hét múlva menni fog az is . Basszus jó is hogy eszembe jutott, mivel  ma délután van a határideje hogy leadjak emailben egy tételt.
Haza értünk ahol nagy meglepődésünkre még Jay és a szülei is ott voltak.
- Amira hát te?- rohant oda hozzám Jay.
- Igen végre mehetek a saját lábamon - olyan szorosan átöleltem Jayt, nem tudom miért egyszerűen csak a boldogság miatt.
- És ti még hogy hogy itthon?-kérdeztem.
- Anyu nekiállt főzőcskézni nektek,és csak este megyünk át nagyihoz.-felete Jay.
- O viszont nekem most mennem kell megírnom a tételek végét. Be kísérnél Jay?
- Hogy a viharba ne!
-Srácok én leléptem ! Jay reggel 8 stúdió. Puszipá- köszönt el Nathan.
- Én meg megnézek egy filmet a moziszobába leszek ha kellek- jött be Rosa.
-Rendben majd megyünk ha végeztem a beadandóval.-feleltem.

Leültem a laptopom elé, Jay is bent maradt velem a szobámba. Persze a tanulás helyett Jay hülyeségeire figyeltem és nevettem az ökörségein.
 - Jay most kérlek  picit shhhhh..mert elkel küldenem a tételeket és koncentrálnom kell.
 - Befogom ha csinálhatok egy képet most azonnal rólad- meglepődtem Jay kérésén.
 -  Te bolond minek neked kép rólam?-felhúzott szemöldökkel néztem rá.
 -  Így tanulás közben olyan szép vagy. - Na mosolyogj.- tökéletes megy is twittere.

@jaytw: Nekem van a legszebb, legokosabb legjobb barátom,és képzeljétek végre levették a gipszét. Na mit szóltok ?:)

- Fiam ,Amira kész az ebéd!-szólt nagyon kedves hangon Julia.
- Köszönöm én kicsit később eszem , jó étvágyat nektek és köszönjük hogy elkészítetted az ebédünk!-feleltem.

Végre elküldtem a tételeket a Fősulinak,felnéztem twittere és Jay tényleg feltett rólam egy képet , és meg is jelölt egy másik bejegyzésben.

@jaytw: @amiraswers gyorsan gyere mert megeszem az egészet

.

-Elmentünk a nagyihoz holnap stúdiózás után jövünk!-kiabált Jay
-Rendben ,vigyázzatok magatokra, üdvözlöm a nagymamád!

Besántikáltam a moziszobába ahol Rosa éppen elkezdte nézni a jégkorszak 4-et.

Különleges számunkra mivel a fiúk száma is benne van, ami nagyon nagy büszkeséggel tölt el .Vagy 6x visszatekertük arra a rövidke részre és üvöltöttük a házba.Rosa kiszaladt a konyhába egy kis popcornt csinálni. Mire vissza ért már a felét magába tömte olyan vicces volt hogy teli szájjal nevetett. Majd próbálta a popcornt a szájába dobálni.

 Olyan jó érzés volt végre a legjobb barátnőmmel lenni úgy mint régen , ennyit hülyülni nagyon jól érezem most magam. Persze a filmet már nem is néztük hanem ökörködtünk, képeket készítettünk majd mikor meguntuk, leültünk a fotelekbe és elkezdtünk beszélgetni.
Elkezdtem kérdezősködni komolyabb őszinte dolgokról , majd a jó kedv és a boldogság elszállt ,amit felváltott az üvöltözés és a sírás............